Kedves Látogató!

Az előző oldalakon a művészeti tevékenységemmel ismertettelek meg,

itt pedig szeretném bemutatni a civil énemet ,

valamint a családomat.

A képeken szintén én vagyok látható, de egy kicsit más szerepkörben.

Amikor civil vagyok – vagyis nem énekes – akkor egy másik "jelmezbe bújok " – egyenruhát öltök. Ugyanis hivatásos katonaként dolgozom a Légierőnél.

Szerencsére azok  közé tartozom, akiknek a munkájuk a hobbijuk is egyben. Legalábbis a munkám egy része,  hiszen az egyéb más humán jellegű feladat mellett a kulturális élet területén is munkálkodom. Verset mondok, énekelek, konferálok, rendezvényeket szervezek.

Nagyon jó közösségben dolgozom, szeretem a munkámat, még ha néha kicsit túl is terhelnek. De ennek meg is van az eredménye.

A képen látható kitüntetést 2005. májusában kaptam:

Szolgálati Érdemjel Bronz fokozata

Persze irigyek mindenütt akadnak - a munkahelyen, a szabadidőben egyaránt. A művészeti pályáról nem is beszélve.

De én akkor is mindenben a maximumra törekszem – még ha ez nem is mindig sikerül – és úgy gondolom, hogy az embernek mindig legyenek céljai, amik előtte lebegnek, s azt ha nem is egyszerre, de fokozatosan próbálja meg elérni. Legalább is törekedjen rá.

Ígérem,  eztán is azért küzdök, dolgozom,  hogy  még jobb lehessek a színpadon, a munkámban, az élet egyéb területein egyaránt.

És semmiképpen sem  versenyezve másokkal!!!

Sokan is lehetünk nagyon jók!

Együtt pedig még jobbak!

Nemrégiben olvastam ezt a frappáns szöveget - nagy igazság van benne!

Családom tagjai:

A lányom, aki természetesen az anyja nevét örökölte.

Meg persze tőlem a kreativitását is.

Szerepelni nem igazán szeret, pedig óvodás korában nagyon szép hangja volt. Azóta sem hallottam énekelni.

Viszont nagyon járatos a számítógépes programokban. Nekem is ő segít néhány fotó és animáció szerkesztésében.

Cukrásztanuló a veszprémi SÉF-ben.

(Bár a süteményeket még az elmúlt ünnepekre nekem kellett megsütnöm, de ígéretet kaptam rá, hogy a jövőben nem így lesz.)

De egy biztos, a szakácsok és cukrászok nem szeretnek mosogatni!

Ő pedig a fiam – Kádár Tamás angol Premier Ligás labdarúgó, a Newcastle United csapatának tagja, magyar U21 válogatott:

(Lehet, hogy nem  is híres énekes leszek, hanem híres focista anyukája!?)

Tomi először kézilabdásnak indult – volt már országos bajnok is az általános iskolai csapatával, aztán a pályaválasztás idején elém állt, és azt mondta, hogy ő focista lesz.

Persze már előtte is jeleskedett a fociban a kézi mellett.

Jelenleg Zalaegereszegen NB I-es focista

Mások szerint nagyon is jól. Én sajnos nem értek hozzá.

De támogatom a focit – illetve a fiamat!

Remélem, majd egyszer eljutunk odáig is, hogy a foci támogat engem, mint énekesnőt…

Néhány érme és kupa a gyűjteményből:

Az iskolai csapatban továbbra is kézilabdázik (2005-ben országos bajnokok lettek), meg atlétikázik. Csak sajnos a sok sportesemény miatt "nem ér rá"  iskolába járni.

Azért reménykedem abban, hogy némi tudásra is szert tesz azért - az iskolában is!

A ZTE 2005-2006 bronzérmes IFI - A csapata:

A ZTE 2006-2007-es felnőttt csapata:

 Kádár Tamás 

az U-17 válogatott tagjaként részt vett

2006. augusztusában egy lengyelországi tornán

Ő pedig a családfő:

Ő sajnos nem énekel – néha ugyan szokott a baráti társaságában  de szerencsére én olyankor nem hallom.

Kiemelkedő hobbija nincs, de előnyére válik, hogy hősiesen végighallgatja, amikor otthon gyakorolok.

A kultúrát és a sportot úgy támogatja, hogy ha menni kell fellépni vagy meccsre, akkor ő a sofőr, a hordár és a testőr egyszemélyben.

És végül szeretném bemutatni a nagymamámat, akinek 2005-ben ünnepeltük a 85. születésnapját.

Ugye nem is néz ki 85 évesnek!

Pedig már van 3 gyermeke, 5 unokája és 9 dédunokája.

Persze a családunk ennél sokkal-sokkal népesebb, de gondolom mindenkire nem kiváncsiak az idelátogatók,

A legjobb mezőnyjátékos

2005. karácsony - Marcali:

Ha sok az irigyed, akkor valamit baromira jól csinálsz…és mások valamit baromian rosszul csinálnak!

„Csiszár Jenő”